A már egy éve is nagyon vékonynk számító 9-es széria újabb tagja tesztelésen járt nálam és első látásra megnyerte a tetszésemet. Bár a fém külső kemény, fémes belsőt takar, mégis meg tudja dobogtatni egy geek szívét.

Vékony. Ez a gép vékony. A színe gyönyörű – a számomra. Nem fekete, nem fehér, nem alumínium, nem csillog, nem szálcsiszolt. Egyszerűen szép. Akkora, mint egy mappa. Nem, ha beteszem a táskámba, nem szakítja le a vállamat. Woah. Nyissuk ki!

Egy 13,3"-os, 1600x900 felbontású kijelző fogad. Matt. Semmi csillogás, a kijelzőt a fém keret fogja, szorosan. A panel előtt nincs védőréteg sem, magát a panelt fogja a fém keret. A hordozás során elkerülendő a por és szösz összeszedését, az iszonyat vékony káván körbefut egy gumi csík. Egyben ez védi a fém felületeket az összeéréstől és karcolódástól.

Az összemenő káva a titok.

A fenti képen látszik, mennyit faragtak le az előző verzióhoz képest a kávából. Ennek köszönhető, hogy egy a 13 colos kis drágaság egy A4-es lapnál alig nagyobb. Tényleg akkora, mint egy mappa.

Ennyi a különbség egy A4 lap és a Series 9 között.

A 400 nit fényerővel rendelkező kijelző napfényben is olvasható, emellett már nem is kell folyton állítgatni a fényerőt, megteszi a gép magától. Már ha megkérem rá. Engem például rettentően idegesít, amikor a megszokott fényerőről fogja magát és átáll, csak mert egy felhő a napsugarak útjába állt. Ízlés kérdése, nekem jobban bejön, ha én állíthatom.

Az 1600x900-as felbontásra ekkora kijelzőn már azt mondom, hogy nem kell jobb. Egyszerűen feleslegesnek érzem, ez pont jó így. A Windowsban sajnos 3 lehetőség van a nagyítás beállítására (100%, 125%, 150% emlékeim szerint). A 125%-os nagyítás az alapértelmezett, ami nagyon idegesítő alapból. 100%-on minden egy kicsit aprónak tűnhet elsőre, de hozzá lehet szokni. Ubuntun már talán jobb a helyzet, de azt nem volt módom kipróbálni rajta.

Oh, enyhe OCD-vel rendelkezőknek megemlíteném, hogy a kijelző a keretben nem tökéletesen középen van, egy kicsit jobbra el van csúszva. Lehet, hogy csak a nálam lévő példányt ejtették párszor a fejére gyerekkorában, de ki tudja, lehet, hogy ez valakit zavar. Egyébként az illesztési megoldás nagyon tetszik.

A zsanér iszonyatosan erősnek tűnik. Nem most jelent meg a modell, elég sok tesztelő kezei közt lehetett már a gép, mégis stabilan fog a zsanér és nem egyszerű megrázni a kijelzőt. (Mondhatni stabilabb, mint az én ThinkPad-em zsanérjai.)

Szigetes elrendezésű kurzormozgató nyilak.

Ha már ott tartunk, hogy hány kéz járhatott már ezen a gépen: nem látom a billentyűzeten, a tapipadon és a csuklótámaszon ennek nyomát. Sőt, sem a billentyűzet, sem az egér nem tűnik hangosnak (ezt a cikket is rajta gépelem), szóval úgy tűnik, hosszú tesztelés során is kitart.

Már egyáltalán nem ódzkodom a szigetes billentyűzetkiosztástól, sőt, hozzászoktam a saját gépemen. Kicsit féltem ettől a billentyűzettől, elvégre ultrabook és az általam megszokott kis mélyedések sincsenek az egyes gombokon a könnyebb célzás érdekében, mégis kellemeset csalódtam.

A billentyűket ugyan nem kell olyan mélyen lenyomni, mint mondjuk egy szimpla notebook, pláne egy asztali billentyűzethez képest. Érzékeny vagyok a billentyűzetekre, legyen az virtuális vagy valós, de ez megoldás tetszett. Ha ez nem győzött meg, nézd meg a márkaüzletben, milyen érzés ezt a billentyűzetet tapogatni!

Az éjszakai gépelést a bekapcsolható billentyűzet háttérvilágítás segíti, amit sajnos nem volt módom kipróbálni, ugyanis nem volt jogom feltelepíteni a hozzá szükséges drivereket. (Ugyanez igaz a hotkeyekre és a touchpad-re.)

Külön jelzőfényt kapott a CapsLock, a némító gomb, WiFi gomb, FnLock. A Fn funkciógombbal érhető el a menü gomb, a szokásos funkció szolgáltatások (fényerő, hangerő, wifi), van még itt beállításokat megnyit, ventilátort szabályzó gyorsgomb, illetve a funkciógombok szükségesek a Page Up/Down és Home/End gombok eléréséhez is. Sőt, még a PrintScreen is sokadlagos gomb lett. (Az FnLock sajnos ezeket is lockolja, így a kurzormozgató gombok másként viselkednek, ha a lock be van kapcsolva.)

A billentyűkre a Samsung betűtípusával lettek felmázolva a betűk, ami nagyon, de nagyon jól mutat és összhangban van a géppel. Nem tudok mást mondani rá, mint azt, hogy gyönyörű.

Hatalmas tapipad, egybekattanós megoldással.

A taccspad hatalmas, kellemes használni. Mint ahogy említettem, nem kopik. Ahogy más gyártónál már ismerős megoldás lehet, egy felületként kell elképzelni a tapipadot, nagy részén bal kattintásnak érzi a nyomást, jobb alul pedig jobb egérkattintásnak. Multitaccs-képes, ám a driverét ennek sem volt módom feltelepíteni.

Negatívumnak azt tudom felhozni, hogy gépelés közben folyton beleért a bal kezem és kattintásnak érzékelte. Sajnos hardveresen ezzel nem lehet mit kezdeni, egy ultrabookon nincs annyi hely, hogy ezzel trükközni lehessen. Szoftveresen viszont könnyen segíteni lehet rajta, gépelés közben le lehet tiltani a tapipad érzékelését. (Bár nem biztos, hogy az kellemesebb megoldás, engem például lelassít, és az jobban idegesít.)

A tapipad alatt található nyitó rés.

Belül egy második generációs i5-3317U dolgozik 1.7GHz-en, 4 gigányi memória a társa, a szürkeállomány szerepét pedig egy 128 gigás SSD látja el. (Meglepő módon nem Samsung az SSD márkája.) Komolyabb teszteket sajnos nem tudtam rajta végezni, ugyanis a tesztgéphez nem kaptam rendszergazdai jogokat. Így csak videókkal, hordozható programokkal tudtam megizzasztani egy kicsit. (Videokártya tekintetében nem egy bivalyra kell számítani, de a Intel HD Graphics 3000 grafikus processzor megbirkózik az elé állított feladatokkal.)

Mivel vékony a gép, könnyen melegszik. Nem lehet olyan jó a hővezetése, mint egy négyszer ekkora gépnek, itt már járnak rendesen a ventilátorok. Szerencsére ezek hátul helyezkednek el, így alig lehet hallani belőlük valamit. Ettől függetlenül azért lehet. Szépen tepernek, és ha egy kicsit is ferde az asztal, vagy nem vagy eléggé a gép felett, akkor biza áthallatszik a lapátok harca. Néha a jobb csuklótámasz alatt is melegedik, amúgy nem érzékelhető, hogy dolgozna a gép.

Alul található még a hangszóró, ami meglepően hangos és tisztán szól a maga 3 Wattjával. Az úton lévő üzletembernek – vagy akárki másnak – pedig egy 1,3 megapixeles kamera áll rendelkezésére, hogy bármikor látható legyen.

Mindezen tulajdonságoknak köszönhetően a gép szépen muzsikál jópár órán keresztül. A nálam lévő tesztgép mágikus okok miatt volt, hogy csak 80%-ig volt hajlandó feltölteni, utána megmakacsolta magát és egy tapodtat sem ment. Ettől függetlenül 5 óra feletti időt hozott, aminél újabb korában biztosan szebb időket is futott.

A jobb oldali csatlakozók.

Összességében egy nagyon kellemes géphez volt szerencsém, sok kedvem nincs is visszaadni. Az árát felesleges most beírnom, nem egy százezer forintos gép, de folyamatosan megy lefelé az ára. Nekem tetszett, és abban is elég biztos vagyok, hogy akinek egy olyan gépre van szüksége, ami ilyen tudással bír (nem gémer laptop és nem is szerver), az elégedett és boldog lesz a masinával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.