Ada Lovelace az egyik legelső "Geek Girl", legalábbis ahogy manapság neveznénk. Bár nemesi családba született, anyjának köszönhetően kivételes neveltetésben részesült: elsősorban matematikai és zenei oktatásban részesítette.
Ma úgy tartjuk, hogy matematikai analitikai tudása jelentős volt, valamint ő írta az első programot Babbage számítógépére (ebben a témában a magyar és az angol wiki eltér egymástól).
A neve mára összeforrt azzal a folyamattal, ami a fiatal nőket a STEM (Science, Technology, Engineering, and Mathematics) területen való részvételre bátorítja és támogatja.
Bár a világ folyamatosan változik, ma már nem annyira nehéz nőként bekerülni a tudomány, technológia, mérnöki területek és a matematika világába, még mindig hátránnyal indulnak a gyengébb nem képviselői. És ez a hátrány nem abból származik, hogy családközpontúbbak lennének. Sokan nem hiszik, hogy egy női is képes annak a tudásnak a megszerzésére és alkalmazására, amit a feladat megkíván.
A mai napon azonban álljon itt példaként azoknak a nőknek a listája, akik számunkra - számomra - munkásságukkal lehetővé tették, hogy egyre inkább egyenjogúnak tekintsék a nőket a tudományos és technikai világban is:
Karácsonyra ajánljuk Ha még nem sikerült megtalálnod, mit is vennél valakinek karácsonyra, és hasonló terméken töröd a fejed, tessék, ezt szívesen ajánljuk! Olvasd el a bejegyzést, hogy megtudd, mi a véleményünk róla!
Még októberben volt nálam egy Samsung Galaxy Core Duos, alsóközép kategóriás okostelefon, ami főleg azoknak lehet jó ajándék, akik egy viszonylag újabb, két SIM-kártyát befogadó okostelefont szeretnének, nem túl drágán. Nézzük, mit is ad a Samsung 50-60 ezer forint környékén!
Maga a telefon egészen rendben van. Fogása kellemes, szappantartó forma ugyan, de nincs vele semmi baj. Elsőre kézbe véve nekem az tűnt fel, hogy vékony, lapos. A telefon maga széles, nem nyúlánk hatást kelt, nagyjából akkora, mint egy Nexus 4. Az elrendezésről sokat nem érdemes beszélni, a szokásos Samsung gombelhelyezés található meg a telefonon.
Az előlapot üveg borítja, amely nem Gorilla Glass, annál valószínűleg könnyebben karcolódik. Felül közelségérzékelő és egy VGA felbontású előlapi kamera található. A hangszórón kívül felül semmi más, nincs fényerősség-érzékelő, így saját magadnak kell a fényerőt szabályozni.
Amivel amúgy nincs is sok probléma, a 4,3 hüvelykes, 480x800 felbontással rendelkező TFT LCD kijelző jó betekintési szöggel és fényerővel rendelkezik, erősebb fényben is olvasható volt. Egyedül az anyaga nem volt túl meggyőző, de amíg nálam volt, nem nagyon láttam rajta karcokat megjelenni (persze ehhez jobban vigyázni kell rá).
Elölről annyira még nem is látszik a hasonlóság, ugyanúgy néz ki a telefon alja, mint mondjuk a régebben megjelent Gio, de a hátulja sejteti, hogy melyik szériából másolták a stílusjegyeket. Az S4-gyel bejött mintázott műanyag hátlap és az S3 környékéről ismerős kamera és vaku elhelyezés köszön vissza a Core-on.
A kamera 5 megapixeles képeket készít, nem túl jókat, de egynek elmegy. Általában fátyolosak a képek, a makrók jobban sikerültek vele. Alkonyatkor egész tűrhető képeket tudtam vele még készíteni. Van vaku, ami pozitív, pár méterig képes bevilágítani a teret. Videót csak 480p képes készíteni, ami egy kicsit kellemetlen. A szokásos alap effektek megtalálhatóak a kamera szoftverében, de semmi komoly.
A hátlap szokásos műanyag, lakkozott, ujjlenyomatokat gyűjtő, karcolódó. Alatta nincs sem vezeték nélküli töltő, sem NFC szenzor. Van viszont egy 1800 mAh akksi, ami elég szépen bírja a strapát. Két napot is kibír minimális használattal, és egy napig húzza terhelés alatt.
Szoftveresen viszont egy kicsit többet kapott, mint az alsó kategóriás társai, megtalálható a Smart Stay (nem kapcsolja ki a kijelzőt, amíg figyelsz rá/olvasol), illetve a Smart Alert (ha jött értesítés és felveszed később a telefont az asztalról, rezgéssel értesít, hogy nézz rá). Emellett ha bedugod a fülhallgatót, egy külön oldal jön elő a TouchWiz-ben, amin választani tudsz a zenelejátszó alkalmazások közül, mi induljon el.
A 1,2GHz-es, két magos Qualcomm Snapdragon S4 Play MSM8625 SoC és Ardeno 203 grafikus chip elég kellemesen meg tudja hajtani a telefont, de nem szabad tőle sokat várni. Az 1 giga RAM pozitív hatása, hogy az appok közti váltáskor nem lövi ki az előző appot váltáskor, gyorsabban vissza lehet rá váltani.
Az egészet Android 4.1.2 Jelly Bean hajtja meg, ami ugyan nem mai darab, de egész jó már. Ezen felül úgy hírlik, hogy várható frissítés KitKat-ra is, ami kellemesebbé teheti a használatot, gyorsabbá a telefon a mindennapi feladatokban és talán az akksival is jobban bánik majd.
Összességében egy szimpatikus telefon, ami 55-60 ezer forint környékén egész jó tulajdonságokkal bír, ha az embernek egy telefon kell két SIM kezelésére. Képeket a Facebook oldalunkon és ebben a galériában találsz:
Tudjuk jól, hogy a Nagy Testvér figyel minket. Köztéri kamerákat telepít a rendőrség, de a magánszféra is előszeretettel használja betörés megelőzésére. Olykor pedig milyen jól jön egy-egy bűneset felderítésénél.
Csakhogy technikailag még nem tartunk ott (vagy legalábbis nem tudunk róla), mint amit a Person of Interest sorozatban láthatunk. Még nincs egy mindent tudó gép, ami értelmezi a kamera előtt elhangzott beszédet. Sőt, a legtöbb biztonsági kamera nem is veszi fel a hangot.
Néha azonban jobb lenne, ha nem csak utólag lehetne információt kinyerni ezekből a kamerákból, hanem valós időben figyelnék az ott folyó eseményeket – lehetőleg úgy, hogy bűncselekmény esetén a lehető legtöbb információ álljon a bűnüldöző szervek részére.
Ha tehát nincs automatikus megoldás, akkor mivel lehetne a kérdést a leghatékonyabban megoldani? Például süketnémák alkalmazásával, akik fogyatékosságukból adódóan képesek szájról olvasásra. Így továbbra sincs szükség a hangrögzítésre, mégis majdnem mindent tudni fognak.
Mexikóban Oaxaca kormányzója is ebből indulhatott ki, amikor felvett 20 süketnéma embert a tagállam 200+ kamerájának figyelésére. Ők lettek a “Csend ügynökei”. Ezek az emberek nem rendőrök, mégis számos bűneset megoldásában és megelőzésében segítettek csupán azzal, hogy munkájukat végezték.
A Csend ügynökei kedvező fogadtatásra találtak nemzetközi szinten és a lakosság körében is. Mexikóban nem könnyű munkához jutni a fogyatékkal élőknek, amit az is mutat, hogy a projektben részt vevők többsége korábban munkanélküli volt. Egy ilyen kezdeményezés azonban nagy szerepet játszhat abban, hogy a fogyatékkal élők számára a versenyszférában is helyet adjanak.
A program iránt több ország, többek között Németország és az Egyesült Királyság is érdeklődést mutatott, ami érthető is. Itt az Európai Unióban azonban biztos felmerül a kérdés – ki, mikor és miért “hallgathat” bele egy beszélgetésbe – akkor is, ha a hallgatás “olvasást” jelent.
Titeket mire emlékeztet ez a kép? A Google naptárára, csak kicsit más köntösben? Nem is vagytok annyira messze a távolságtól. Mert szerintem ez kiköpött Google Calendar, mondjuk kicsit mások a színek, meg talán a szűrőt az új (vagy eddig nem vettem észre, hogy a Google-nél lenne), mégis 1.75 millió(!) dollárt akar érte Patrick Neal, kaliforniai Kickstarter tag.
Nem írtam el, 1 millió 750 ezer amerikai dollárt. Egy - alapvetően - Google naptár klónért. Oké, állítólag lenne benne komplett social media integráció, de annyit azért már tudunk a netről, hogy ilyet még csak távolról sem állítunk - szerintem ő is csak a Facebookra gondol.
A weblapja egy luxus ingatlanokkal foglalkozó oldalra vezet, ahol a projektről semmi nem látszik. Ha ez nem lenne elég rossz ómen, akkor tegyük még hozzá, hogy két napja 25$-on áll a projekt, 58 nap van hátra, ha engem kérdeztek, akkor nem lesz ebből semmi.
Portlandi játékosok hálaadásnapi LAN-Party szervezését jótékonykodással kötötték össze: megkérték a résztvevőket és az érdeklődőket is, hogy a pár napos játszadozásra tartós élelmiszert is hozzanak magukkal.
A két napos rendezvényre több mint 500-án érkeztek és több, mint 17 tonna (!) élelmiszert gyűjtöttek össze.
PDXLAN-nek nem ez az első adakozással egybekötött rendezvénye, az elmúlt évek alatt 100.000$-nál több adományt gyűjtöttek össze.
Aki már kereste a beszállító kapuját egy Ferihegy 1-nél nagyobb reptéren (pl. Frankfurtban vagy Münchenben) és késett már le járatot eltévedésből adódóan az valószínűleg hozzám hasonló kitörő örömmel fogadja, hogy végre a street view-ba a repterek is bekerültek.
A bankkártya és az útlevél hiánya után a harmadik legnagyobb stresszfaktor (legalábbis számomra), amikor egy óriási reptéren megpróbálok a checkin pult-biztonsági ellenőrzés-beszállító kapu alkotta háromszögben nem elveszni. Fokozza az élményt, amikor mindezt abban a 10-15 percben járja be, ami átszállás esetén a rendelkezésére áll.
A repterek mellett a gyakran utazók jó pár európai és amerikai vasútállomást is megtalálnak a közlekedési térképen, ami ugyan koránt sem teljes, de remélhetőleg azzá fog válni a közeljövőben.
A női kóderekkel szemben a világ előítéletes. Ha nem lenne előítéletes, akkor nem lenne szükség Ada Lovelace napra. Vagy lenne Charles Babbage vagy Neumann János nap. Mintha arról lenne szó, hogy egy nő nem mehet bányásznak, mert nem bírja az ottani fizikai megerőltetést. Mintha a nők feje megfájdulna a gondolkodástól és csúnyává válnának tőle*
Egy amerikai iskolában (hol máshol?) XX Hackers néven női “kóderklub” alakult. A klubbot vezető lányok is a nulláról kezdték (sőt, a klubvezető egy teljesen más érdeklődési kör miatt került a csoportba – aztán ott ragadt) az egész számítástechnika témát, de a Google, az eBay és a Twitter által támogatott nyári gyorstalpalón olyan feladatokkal találkoztak, ami felkeltette kíváncsiságukat.
E sorok írója sajnos nem ismeri ki magát a jelenlegi magyar IT-oktatási helyzetben, ezért a hozzászólóktól várja, hogy osszák meg tapasztalataikat.
A női programozók ritkák, mint a fehér hollók, s mégis a legjobbjaiknak, pont akkora részük van abban, hogy a mai informatikai világ úgy néz ki ahogy, mint a férfi kollégáiknak. A HVG összeállításában (A 10 leghíresebb nő az IT történelmében) olyan hölgyekről van szó, akik inspirálóan hatnak rám még úgy is, hogy már lassan két évtizede ebben a szakmában dolgozom.
S bár, ahogy a bevezetőben írtam, a női programozókkal szemben sok az előítélet, az NNG (az iGo-t is fejlesztő cég) 2013 februárban kiemelten foglalkozott azzal, hogy az IT területén elérjenek egy 10%-os női kvótát.
Ti hogyan látjátok a nemek harcát? Milyenek a női programozók? Kell-e támogatni, hogy a lányokban is felmerüljön az érdeklődés a számítógépek iránt?
Raspberry PI az egyik kedvenc játékszerem. Az Arduino valamiért sose lopta be magát annyira a szívembe, mint ez a kicsi kártyalap.
Amire viszont valóban szükség van, az pont ez a remek Micro SD Adapter, amibe “keresztbe” rakva a kártyácskát pont nem lóg ki az eszközből.
Ennek a megoldásnak az egyik előnye, hogy a tok úgy lehet kisebb, hogy hordozása közben nem akad be sehova a háttértár, illetve nem lehet “véletlenül” kivenni belőle a kártyát – két olyan téma, ami számos projektnél fontos (lehet).
A legszebb az egészben, hogy 7$-ért a tiéd lehet (szállítási költséggel együtt!), attól ugyanis nem kell félni, hogy 36 nappal a vége előtt nem tudják összeszedni a hiányzó cirka 250$-t. Én már most várom 2014 januárját :)
A 3D nyomtatásnál – és most a műanyagokra gondolok kizárólag – egyik rákfenéje, hogy a rendelkezésre álló két műanyag stabilitása, formálhatósága adott. Ilyenkor vagy támasztékot (is) kell nyomtatni, vagy a tudomány jelenlegi állása szerint nem kapjuk meg azt a minőséget, amit elvárunk – esetleg egyáltalán nem vagyunk képes nyomtatni.
Az alábbi projekt ezen akar változtatni. Kifejezetten tetszik, hogy egy meglévő prototípus sorozatgyártásának beindításához kérik a pénzt.
Egyébként figyeltétek a videón, hogy mennyire prominens helyen szerepel a Made in USA a nyomtatófejen? :)
A 3D nyomtató orvosi alkalmazásával kapcsolatban szinte hetente jelenik meg egy-egy új cikk. Ez a 3D nyomtató azonban nem az a 3D nyomtató, amivel fegyvereket és egyéb játékszereket nyomtatnak. Akár a NASA ételnyomtatójáról beszélünk, akár a gyógyászati alkalmazásról, szerintem sokkal kifejezőbb a "replikátor" használata.
A Princeton egyetem kutatói a DARPA-val ,az Air Force kutatóival, a NIH-vel (Nemzeti egészségügyi hivatal) együttműködve egy fül protézis prototípust hoztak létre, ahol a 3D nyomtatóval "gyártott" sejtekbe egy antennát helyeztek.
Bár a 3D nyomtatta élő szövet és az így készült protézisek még kutatási-fejlesztési stádiumban vannak, a hosszútávú előnyei már most láthatóak. Ez a fajta technológia lehetővé teszi az azonos minőségű protézisek "sorozatgyártását".
Ugyan arról nincsenek hírek, hogy jelenleg mennyibe kerül egy ilyen fül, de feltételezéseim szerint a módszer elterjedésével egy hasonló árgörbét figyelhetünk majd meg, mint ami a BluRay-íróknál is megfigyelhető volt: az első kereskedelemben kapható BluRay írók ára több ezer dollárnál kezdődtek, ma már viszont 100$ alatt van az ára.
Drenteller:
Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy exkluzív reprezentációs bankkártya és irattartót ami... (2014.08.29. 18:39)Ellopják az RFID bankkártyák adatait?
