Másfél éve írtunk arról a félelemkeltésről, amit a RFID-val rendelkező diákigazolványok bevezetése kapcsán történt. Mindez semmit sem változtatott azon, hogy az új igazolványokat bevezessék, s bár még ebből hazánkban nem volt gond, a hónap elején egy texasi iskolákban tört ki a botrány.
Two San Antonia, TX schools rendszere az elmúlt két hétben elérhetetlenné vált, azért sokat mondó a http://www.nisd.net/studentlocator/ URL, amin egy ideig elérhető volt.
Az iskolák érvelése – mint minden esetben, amikor a Nagy Testvér szóba kerül – a tanítás és a diákok biztonságára vonatkozik. A diákok (év vesztesek és évismétlők kivételével az utolsó években :)) az iskolába járás ideje alatt kiskorúak, akikért a tanárok felelnek.
Egy ilyen rendszerrel egyszerűen figyelemmel lehetne követni, hogy melyik gyerek hiányzik. Ne feledjük, hogy egy olyan amerikai rendszerről van szó, ahol akár az is feltételezhető, hogy fémdetektoron keresztül mehetnek csak be a diákok az iskolába (bár - számomra meglepő módon – nem Texasban van a legtöbb regisztrált fegyvertartó), amihez egy RFID olvasót kapcsolni, és szoftveresen kiszűrni azt, ha egyszerre (gyors egymásutánban) két chip halad át a kapun, nem lehetetlen. Az iskola tehát egyrészt tudni fogja, hogy ki hiányzik és ki akar két óra között “lelépni”, ami bizonyos esetekben előnyös.
Másfelől ugye itt a Nagy Testvér esete. Tényleg szükségünk van arra, hogy minden lépésünket kövessék? Ha a rendszer olyan, akkor szükséges-e hogy az igazgató pontos statisztikával rendelkezzen a diákok wc-re menési gyakoriságáról? Akarjuk-e, hogy csak azért kapjon egy gyerek intőt, mert a rendszer szerint épp akkor az iskolaudvaron volt, amikor történt ott valami?
És ha már a Nagy Testvérnél tartunk, tényleg azt akarjuk, hogy az elkövetkező nemzedék számára ennyire természetes legyen, hogy minden lépésüket kövessék? Ez a fajta kontroll elsősorban a diktatúrák része, beszéljünk csak a minket is érintő történelmi eseményekről: Hitler, Sztálin, Rákosi, Kádár és a “sikeres” besúgóhálózatukról.
Miközben önszántunkból is egyre többet osztunk meg életünkről, helyzetünkről, tényleg szükség van-e iskolai szinten arra, hogy – még ha extrém hasonlítás is – diktatórikus technikával kövessék a gyerekek minden lépését?
Tegyük még hozzá azt is, hogy ez a rendszer sem failsafe. A könyvtár egy eldugott sarkában “elejtett” igazolvány, scanner és nyomtató segítségével egy másolat, ha látható helyen kell lennie a gyanú elterelése végett, vagy egyszerűen tornaóra alatt lenyúlni a másikét, és megtenni azt, amit meg akarunk tenni (és ami nem feltétlenül nyerné el a tanárok tetszését). Persze hozzáadhatnánk még ehhez pár videókamerás figyelőrendszert, de ez esetben gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki az iskolát egy börtönnel azonosítaná.
Nektek mi a véleményetek? Ez csak egy amerikai hülyeség, vagy nálunk is be kellene vezetni?
Reggeli csúcsforgalomban a 4-6-on, a 7-es buszon vagy a metrón zötykölődve, kiállítások tömegében utat vágva észrevennéd-e, ha valaki egy "álcázott", alig 30.000 forintos RFID olvasóval végigszkenneli a táskádat, zsebedet? Valószínűleg véletlennek vennéd, ha valaki könnyedén meglökne, ám ez a pár centiméternyi távolság sok esetben elegendő lehet arra, hogy a táskádban lapuló bankkártya, sőt, akár az útlevél biztonsági adatait megszerezzék.
A bizalmatlanságnak nem tesz jót az sem, hogy a Discovery kihátrált a Mythbusters mögül, amikor azok az RFID veszélyeire akarták felhívni a figyelmet.
Az RFID (Radio Frequency IDentification) automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológia, melynek lényege adatok tárolása és továbbítása RFID címkék és eszközök segítségével. Az RFID címke egy apró tárgy, amely rögzíthető, vagy beépíthető az azonosítani kívánt objektumba. Az objektum lehet tárgy, például egy árucikk, vagy alkatrész, illetve élőlény, így akár ember is.
Mindezek után felmerül a kérdés, mennyire biztonságosak az RFID-s kártyák?
A bankkártyák 2006 óta léteznek és annak, hogy tömeges csalásokról, adatlopásról még nem kaptunk hírt (ami közvetlenül az RFID-hez kapcsolható lenne) vagy azért van, mert nem történt meg, vagy mert a bankok, esetleg a Texas Instrument a megfelelő helyen megfelelő befolyással rendelkezett.
A Lockergnome-on megjelent írás mindenesetre tökéletes a pánikkeltésre, míg az ATM Skimming szerint csak az első generációs bankkártyák tulajdonosai vannak veszélyben, mindenki más nyugodtan használhatja tovább a kártyáját.
Mindenesetre talán nem véletlen, hogy jelenleg az RFID-vel történő fizetés csak kisebb, 5-10.000 forintos összeghatárig lehetséges.
Szépen összefoglalt írásthülyeséget olvastam arról, hogy az új, BKV-bérlettel csatolt diákigazolvánnyal kapcsolatban. Számos technológiai tévedés mellett teljesen fölöslegesen próbálnak hangulatot kelteni.
Mi az RFID?
Az RFID (Radio Frequency IDentification) automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológia, melynek lényege adatok tárolása és továbbítása RFID címkék és eszközök segítségével. Az RFID címke egy apró tárgy, amely rögzíthető, vagy beépíthető az azonosítani kívánt objektumba. Az objektum lehet tárgy, például egy árucikk, vagy alkatrész, illetve élőlény, így akár ember is.
Végletekig leegyszerűsítve úgy működik, hogy van egy azonosító chipem meg van egy olvasóm, az olvasó által sugárzott rádiófrekvencia hatására a chip válaszjelet küld vissza. Vannak félpasszív és aktív változatok is, ezek tartalmaznak elemet, az aktív változat akár 10 méteres hatótávolsággal is rendelkezhet.
Ezek tehát azok a kártyák, amikor a munkatárs a fenekét vagy a mellét dörzsölgeti az ajtó melletti csengőhöz, aminek hatására az ajtó csak nem akar kinyílni, ezért az ebédjét a földre pakolva a tárcájából előhalássza a kártyácskát, odadugja a csengettyűhöz, majd rájön, hogy a beléptető rendszer a másik oldalon van ...
A fenti cikkben tehát ezekkel a kártyákkal akarják szerencsétlen diákokat, majd tanárokat, majd persze az egész országot csúf politikai erők követni.
Persze a diák innentől nem mondhatja, hogy "már 10 perce itt vagyok, csak bennragadtam a klotyóban", ha látszik,hogy kerek 30 másodperce lépte át az iskola kapuját, és nyilvánvalóan össze tudják a hatóságok (TEK) szedni, hogy mely járművekkel merrefelé közlekedett az adott nebuló. S jajj neki, ha iskolanap nem a dokihoz megy vele.
Másfelől teljesen fölösleges pont ettől üldözési mániát kapnunk. Ott vannak a térfigyelő kamerák, amik annyira még nincsenek kiépítve nálunk, mint az Egyesült Államokban (Person of Interest jó sorozat, de ettől még irreális), de még inkább követhetőek vagyunk a mobiljainkkal és persze a bankkártyákkal, ha használjuk őket.
Ha pedig végre a MÁV-BKV átállna az Oyster card jellegű megoldásra, akkor is parázhatnánk, legalábbis ami a tömegközlekedést jelenti.
Megijedni nem kell, de ha valaki fél, akkor is van megoldás.
El kell dobni az okostelefont, ami amúgy is küldi Google-nak, Apple-nek a GPS koordinátákat*, de a buta telefont is, mert a telefoncellákkal közelítőleg az is követhető a.
El kell dobni a bankkártyát, de legalábbis elásni jó mélyre, hogy se Interneten, se boltban ne vásároljunk vele és készpénzt se vegyünk vele fel.
Tömegközlekedés helyett pedig tessék átszállni bringára. Egészséges is és még környezetbarát is, ha pedig a pirosokon is áthajt a delikvens, akkor követhetetlen is.
Ha pedig ez sem elég, akkor tessék elvonulni a teljesen önellátó tanyára, ahol szélturbina/napelem adja az áramot, kerekeskútból jön a víz és fakemencével lehet fűteni. De vigyázat, a környékbeli öregasszonyok információs rendszere még itt is jobban informált lesz életünk legapróbb eseményeiről, mint bármely Orwell-i gondolatrendőrség!
*persze nem küldi, de ez is jól illik az összeesküvés elméletbe.
Drenteller:
Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy exkluzív reprezentációs bankkártya és irattartót ami... (2014.08.29. 18:39)Ellopják az RFID bankkártyák adatait?