bitblog

Békés, boldog, kütyükben és bejgliben gazdag karácsonyt kíván a Bitblog szerkesztősége minden kedves olvasójának és hallgatójának!

Daninál fúrnak, Martinánál kétszer csenget a postás helyett a szomszéd és közben folyamatosan csörög a telefon. Mi pedig rendületlenül vesszük fel az adást.

Az epizódban elhangzó linkek:

• Apple blokkolja a SkyDrive-ot. Geek.com
• Google és Apple együtt a Kodak szabadalmakért. Gizmodo
• Vizeletből agysejteket. Gizmodo
• Terminátor élőben,avagy élnétek-e úgy,mint a lenti videón megálmodták? Gizmodo
• Melyik tricorder tetszik a legjobban? Pazar Cuccok

A podcast meghallgató mp3-ban, feliratkozhattok rá RSS Feeden keresztül és persze az iTunes-on is.

« Előző adás

Intrónk a Baud of Passion.

De erős! Na jó, a C a maga 600 megaherzével nem a legbivalyabb telefon, mégis elég kellemes meglepetést tud okozni. Az alapból nem túl kedvezően árazott készülék a karácsony feltartóztathatatlan közeledtével viszont szimpatikusabb összegért vihető a T-Mobile webshopjából. Domino csomagban ez 35.991 forintot jelent, míg 2 év hűséggel, tarifamegtartással(!) 20.000 forint alatt vihető.

A többi szolgáltatót csak azért nem említem, mert a Telenornál nem kapható, a Vodafone feltöltőkártyás ára nem megy le eddig, de ott is elérhető a telefon előfizetéses csomagban. Hogy miért csak a feltöltőkártyás megoldással foglalkozom? Mert valószínű, hogy aki amúgy is hűséget fogad egy szolgáltatónak, az nem egy ilyen kategóriájú telefont fog venni, amikor megannyi akció várja.

Külcsín

Kinézetét véve nem kell szégyenkeznie a telefonnak, a HTC-től megszokott formatervet kapta meg, emellett kézbe véve az anyaghasználatnak köszönhetően a minőségérzetet is. Elölről nézve, kikapcsolt képernyővel nehéz megmondani, hogy egy olcsóbb eszközről van szó. Az előlapi fém keret a fúrt hangszórónyílással és a képernyő üvege melletti fényezett kerettel elég kellemes látszatot, fogást és súlyt ad a telefonnak, amit csak a hátlap tud elrontani.

A hátlap maga puha fogású műanyag, rajta a HTC felirat a saját mélyedésében, lyuk a kamerának, lyuggatot felület a hangszórónak és alul a Beats felirat. Felül jack dugó, mellette jobbra a bekapcsoló gomb. Jobb oldalán a hangerőszabályzó gombok, bal oldalt alul pedig a pucér USB csatlakozó. Oh, és ki ne felejtsem: a hátlapon egy nyakbatyütyü befogadására szánt nyílás. Ha az elejét nyomorgatod, nem morog, idővel a hátlap már hangoskodni kezd. Figyelem! A piros variáns hátlapja szeret a farmertől elkékülni, de csak a széleken.

A kis szappandoboz – igen, pár nézelődő azt mondta, hasonlít rá – kellemes fogású, rá lehet markolni, emellett a kisebb kezűeknek ideális. A dobverő ujjak már nem ujjonganak annyira a kis képernyőnek.

Belbecs

Mint ahogy az sejthető, nem a legújabb űrtechnológia lakozik a dobozban. Említettem, hogy a képernyőt kikapcsolva tartva nem olyan egyszerű megmondani, melyik kategóriába tartozik. Viszont bekapcsolva már elárulja magát. No, azért nem kell szégyenkezni, nem kell mindenkinek öt colos fullHD kijelző, ennek a telefonnak ez a szépsége. A 3,5 colos cucc 320x480-as felbontással rendelkezik, ami a mindennapi használatot nem befolyásolja, ha az ember szeme nem tűéles és magától méterekre tartja, simán retinának mondható! (Tessék emészteni ezt a mondatot!) A betekintési szöggel nincs probléma és talán még azt is merem mondani, hogy a fényerővel sem. Többet nem várok el egy ilyen készüléktől.

Amúgy az előbb badarságokat mondtam. Az 1230 mAh akksival ellátott jószág a kis képernyőnek, kis felbontásnak, gyengécske processzorának köszönhetően egész jól bírja a kiképzést, egy-másfél napot szépen kibír, de a két-három napos üzemidő sem lehetetlen, ha a gazdája nem nyúzza folyamatosan.

A Beats Audio nem jelent rosszat, egy minőségi (figyelem, minőségi!) fülessel elég kellemes hangzás érhető el. Természetesen a telefonhoz nem egy überszuper fülhallgató jár, de ha az ember fia-lánya már amúgy is rendelkezik egy jó céleszközzel, nem lesz baj. Második, zajcsökkentő mikrofon sajnos nincs, ez van.

Az 5 megapixeles kamerától nem kell csodát várni, nem autofókuszos, nincs villanó, de még olyan sem, ami nem villan, csak pislákol. Ezt kár volt belőle kihagyni. Amúgy még szép képeket is lehet vele lőni, ha nincs túl közel vagy távol a kép tárgya.

A közelségérzékelő mellett viszont van végre fényérzékelő is, szóval nem kell folyamatosan kézzel állítgatni a fényerőt. Előlapi kameráról még ne nagyon álmodozzunk egy ilyen kategóriájú telefonnál. A kijelző és a kameravédő természetesen nem a legkeményebb anyagból készült, szóval tud karcolódni, erre vigyázni kell.

Púder

Megkönnyebbülés, hogy így, 2012 végefelé nem egy újabb Gingerbread-et futtató telefonra kell rácsodálkozni. Az oprendszer elég kellemesen muzsikál a telefonon, de ha nem akarod, hogy körberöhögjenek a gonosz többiek a nagy, csillogó fekete telefonjukkal, akkor ne menj oda menőzni ezzel a telefonnal! Remélhetőleg látunk még rá egy-két frissítést, és nem marad ICS-en a telefon.

Több hónapon keresztül a Desire C volt az, amiben a saját SIM-em volt, és nagyon jól elvoltunk egymással. Nem mondom, hogy nem volt mellette még x telefon a zsebemben, de ott volt velem és használtam. Egy idő után már kezd lelassulni, könnyen tele tudja zsongani az ember a kis memóriáját (ami egyébként 4 gigás), szóval csak óvatosan az eszetlen telepítgetésekkel!

A "Sense 4" egészen szerethető. Nagyon hosszú ideig kirázott tőle a hideg, de a HTC One család megszerettette velem, és most már egész jól kézre áll. Hogy mi tartozik a Sense-be? Az "asztal", a témázás és személyre szabás mellett pl. a zenelejátszó, ami egész jól elvan magában, de nekem kicsit furcsa volt az elrendezése és a szoftveres funkció felhozatal egy kicsit szegényes volt.

Azt már lehet rólam tudni, hogy a billentyűzetekre érzékeny vagyok. A Sense 4 beviteli megoldásától nem mászom a falra, s bár lehetne jobb is, azt mondom rá, hogy nyugodtan maradhat. A szótára egészen bő, nem kell folyton tanítgatni. Hiányzik ugyan a szavak összehúzogatása, mint funkció, de nem lehet ennyi mindent akarni egy ilyen kis telefontól.

Külön köszönöm, hogy a HTC megoldotta ICS alatt is, hogy a telefon tárhelyét fel lehessen csatlakoztatni "pendrájv módban", azaz ne csak egy médialejátszóként lehessen használni, hanem mindenféle fájlt lehessen másolgatni ide-oda.

Összegezve

A HTC Desire C ennyi idő alatt egészen a szívemhez nőtt. Bár az 50 ezer forint körüli árat sokallom érte, ha jóval olcsóbban be lehet szerezni, akkor ajánlom. Ellenfele lehet még az LG L5 illetve ha egy kicsit nagyobbra vágysz, akkor a családban a Desire X-et keresd!

További fényképeket, képernyőképeket a facebook galériánkban találsz.