bitblog

Néhány éve testközelből láthattam, hogy mit jelent 50+ évesen egy teljesen más típusú programozási környezetbe kerülni, főleg akkor, ha az ember megszokott egy adott munkatempót és munkaminőséget, ami a más típusú gondolkozást igénylő környezetben hiányzik. Bármennyire is szeretek fejleszteni, akkor világossá vált számomra, hogy ha nem akarok nyugdíjas koromig intenzíven "iskolapadban" ülni a munka mellett, akkor hamarosan tovább kell lépnem karrier ügyben.

Bár néhányan talán képesek a folyamatos fejlődésre (vagy ezzel áltatják magukat), a valóság az, hogy míg a "normál" fejlesztő begyepesedik egy programozási nyelvbe, ahol a megszokott funkció/objekt készletet 99%-os biztonsággal és hatékonysággal használja, addig évente törnek fel az ifjú titánok, akik mindenféle nem-konvencionális dolgokkal próbálkoznak - sikerrel. Mindeközben az élet (és a programozási nyelvek) is haladnak a maguk útján, s míg a kóder a mindennapi feladataival van elfoglalva, esetleg közben családot is alapít, addig egyre másra jönnek ki az új programverziók új funkció/objekt készlettel. S bár még a régi módszerek működnek, az ifjú titán a hátunk mögött markába röhögve javítja ki másfél képernyőnyi kódunkat egyetlen sorra...

Kivételt képeznek a kihalóban lévő programnyelvek zsenijei, akik szabadúszóként szinte bebetonozódtak a vállalati infrastruktúrába, mert senki sem képes leváltani a 30 éve stabilan működő, toldozott, foltozott COBOL rendszert.

A Bloomberg egész konkrétan zsákutcának tekinti a programfejlesztői karriert, mivel a legtöbb esetben 35 felett nehéz, vagy lehetetlen állást találni. A munkaadók válnak meg munkavállalóiktól, mert azok technikailag elmaradottak (például nem ismerik a programnyelv legfrissebb verziójának újdonságait), vagy mert túlképzettek (!) a rendelkezésre álló feladatokhoz. Utóbbi esetben nevezzük nevén a gyereket: egy túlképzett programozó lényegesen drágább, mint egy kevés (önéletrajzba beleírható) tapasztalattal rendelkező programozó.

Még ha tapasztalatom szerint igenis lehet találni 40 felett is fejlesztői állást, a jövőmet én már nem mertem erre feltenni: évek óta lassan, de biztosan távolodóm a tényleges kódtól, annyira, hogy már órákban mérhetem az egy hónapban bitcsiszolással eltöltött időt, helyette inkább a fentebb említett ifjú titánokat juttatom megfelelő mennyiségű és minőségű IT-Concepthez. Ti hogy látjátok a jövőt?

via Slashdot

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.