Reggeli csúcsforgalomban a 4-6-on, a 7-es buszon vagy a metrón zötykölődve, kiállítások tömegében utat vágva észrevennéd-e, ha valaki egy "álcázott", alig 30.000 forintos RFID olvasóval végigszkenneli a táskádat, zsebedet? Valószínűleg véletlennek vennéd, ha valaki könnyedén meglökne, ám ez a pár centiméternyi távolság sok esetben elegendő lehet arra, hogy a táskádban lapuló bankkártya, sőt, akár az útlevél biztonsági adatait megszerezzék.
A bizalmatlanságnak nem tesz jót az sem, hogy a Discovery kihátrált a Mythbusters mögül, amikor azok az RFID veszélyeire akarták felhívni a figyelmet.
Az RFID (Radio Frequency IDentification) automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológia, melynek lényege adatok tárolása és továbbítása RFID címkék és eszközök segítségével. Az RFID címke egy apró tárgy, amely rögzíthető, vagy beépíthető az azonosítani kívánt objektumba. Az objektum lehet tárgy, például egy árucikk, vagy alkatrész, illetve élőlény, így akár ember is.
Mindezek után felmerül a kérdés, mennyire biztonságosak az RFID-s kártyák?
A bankkártyák 2006 óta léteznek és annak, hogy tömeges csalásokról, adatlopásról még nem kaptunk hírt (ami közvetlenül az RFID-hez kapcsolható lenne) vagy azért van, mert nem történt meg, vagy mert a bankok, esetleg a Texas Instrument a megfelelő helyen megfelelő befolyással rendelkezett.
A Lockergnome-on megjelent írás mindenesetre tökéletes a pánikkeltésre, míg az ATM Skimming szerint csak az első generációs bankkártyák tulajdonosai vannak veszélyben, mindenki más nyugodtan használhatja tovább a kártyáját.
Mindenesetre talán nem véletlen, hogy jelenleg az RFID-vel történő fizetés csak kisebb, 5-10.000 forintos összeghatárig lehetséges.
Még évekkel ezelőtt beszélgettünk Artúrral* arról, hogy az igazi áttörést a számítógépek piacán nem az iPad fogja hozni, hanem az, amit az Asus elsőként a piacra dobott. A telefonom a tabletem a notebookom megoldás. A PadFone.
Bár újabban csak az Apple úttörő szerepéről esik szó (ami persze vitathatatlan), az ASUS újításai körül nincs akkora hype (ami volt, az is gyorsan lecsengett), amit én a két cég eltérő image-ében és prezentációs képességében érzek.
Példának okáért említsük a klasszikus Asus EEE 701-et, amit nemes egyszerűséggel nevezhetünk A netbooknak, ami előtt ezt a kifejezést nem is ismertük. Félreértett gépek tucatjait, ha nem százait köszönhetünk neki, s megmutatta, hogy megérett a váltás a könnyű készülékekre és a hosszan tartó aksikra. Ha nagy szavakat akarok használni, akkor azt is mondhatnám, hogy az Asusnak köszönhetjük a MacBook Airt is, ez viszont erős csúsztatás, hiszen a két készülék bemutatása között alig fél év eltérés volt. Arra pedig még az Apple sem képes, hogy egy Airt 6 hónap alatt kirázzon a kabátujjából.
Ahogy a netbook felé történő nyitás (és onnan az ultrabookok irányába való haladás) sorsszerű volt, úgy tűnik az Asus mostani lépése is kiszámíthatónak: a telefonjaink számítási képessége vetekszik egy netbookéval és még a felhasználási céljaik is csak részben különböznek.
Bármerre jár az ember, szinte minden fontosabb online és offline alkalmazást, mondhatni a fél életünket szinkronizálhatunk készülékünkre, a "vigyük magunkkal" szinte mantra lett, ha pedig nincs nálunk, akkor ott vannak a különböző távoli gépelérést elősegítő szolgáltatások, amiket a telefonjainkon is futtathatunk.
Ám hiába van ott a telefonunkon, hiába tudnám a felhőbe feltöltött doksit tárolni, hiába tudom elérni az otthoni PC-met TeamViewer-rel, a szervert SSH-val, ha az információ bevitele, átadása kész kínszenvedés. Aki próbált már droidra telepített TeamViewerről egy 1024x768-as (vagy még nagyobb felbontású) notebookon, pc-n adminkodni, az tudja miről beszélek.
Messzire kanyarodtunk a témától, az én állításom szerint ez a PadFone nem is annyira elvetemült eszköz, mint aminek elsőre tűnik. Ha például az Apple dobta volna piacra, akkor még mindig arról beszélnénk, hogy ez mennyire forradalmasította a számítógép piacot, és ez aztán az igazi "Post PC" éra, mert ezzel az összeállítással a megrögzött billentyűzet püfölők se szólhatnak semmit.
És milyen igazuk van.
Ott van példának okáért az iPhone 4S, ami szép, okos, rengeteg app van hozzá, amik a mindennapi életünket megkönnyítik. Másfelől továbbra is négyzetmilliméterben mérető a virtuális billentyűzete, ami ugyan kényelmes, de azért mégis csak két ujjal lehet pötyögni. Az iPhone 4S már régi motoros, úgy illik, ha a hasonló korú iPad 2-höz hasonlítom. Az iPad 2-nek nincs (még) retina display-e, mint az iPhone 4S-nek, viszont ugyanaz a proci ketyeg mindkettőben, azaz - ha a képernyő minőségét nem vesszük - az iPhone 4S-en futó alkalmazások az iPad 2-n se lassabbak és vica versa. Ehhez jön még az iPad-hoz "docking station", amivel a tabletünket egy notebookká konvertálhatjuk és szinte máris ott vagyunk, ahol a PadFone.
Azzal a különbséggel, hogy az iPhone-t az istennek se tudjuk beleerőltetni az iPad-ba, pedig jó lenne, kevesebbet kellene szinkronizálni, ami ugyan a cloud-dal egyszerű, de mégiscsak fölösleges, és nem kellene drágább iPad-ot venni a 3G támogatásért vagy nem kellene tetheringgel gyengíteni a telefon aksiját.
Most ugyan már van szép új iPad, gyorsabb procival, mint a jelenlegi iPhone, ráadásul kapott retina display-t is, azonban nyilván tuningolni fognak az új iPhone-on is, és azt szinte borítékolni lehet, hogy ugyanaz a proci lesz benne, mint az iPad-ban...
A témát körbejártuk, a kérdés igazából az, hogy az Asus-on kívül még ki száll be a PadFone fejlesztésbe. A 64G-s háttértárú PadFone árát, ami nem tartalmazza a billentyűzetet (tehát telefon + tablet), áprilisban 700€-ban határozták meg, ez nem is drága, ha figyelembe vesszük, hogy egyből két eszközt kapunk érte.
A német Kabel Deutschland (KD) állítása szerint ők érték el sikeresen elsőként a szélessávú 4.700Mbps letöltési sebességet.
Ez azonban nem teljesen igaz: 2007-ben egy 75 éves svéd nagyinál már mértek 40Gbps-t (nem elütés: negyven gigabit másodpercenként), viszont ő unikátum, míg a Kabel Deutschland Schwerin-ben az iskolában tesztel.
Ezt a sebességet egyik normál laptop, pc, sőt magánszemély által megfizethető router sem éri el: az általánosan elterjedt ethernet szabvány is csak gigabit-es sebességet támogat. Épp ezért a teszthet nem is ezt, hanem a DOCSIS szabványt használták.
A jelenleg leggyorsabbnak tekinthető szolgáltatást angol Virgin Media akarja bevezetni az év végén: már tesztelik a 200/20Mbps hálózatot, de az éles indulást idejét még hivatalosan nem hozták nyilvánosságra. Közben szemmel kell tartaniuk a rivális BT-t, akik FTTP hálózaton 330Mbps sebességű szolgáltatást akarnak júliusban bevezetni.
Nem kérdés, hogy 8 másodperc alatt leszedni egy DVD-nyi tartalmat csábító, de vajon ki, mikor és hogyan akarja otthoni környezetben ezt kihasználni? Nekem 120mbit-es UPC-m van és már az is bőven elég a boldogsághoz :) Persze több mindig lehet és biztos nem ellenkeznék, ha akár a 40Gbps-t, akár a 4.7Gbps-t nálam akarnák tesztelni!
A fejfák nem sokat változtak az idők folyamán. Jelzik az elhunyt végső nyughelyét családtagjainak, szeretteinek.
Miközben célomhoz ballagok - mert a temetőben nem szokás rohanni, a temetőben mindenki ráér - sokszor elcsodálkozom a síköveken szereplő neveken: vajon kik lehettek, kik itt nyugszanak? Milyen életük lehetett?
A következő generációnak már lehetősége lesz megismerni minket: egy seattle-i cég úgy döntött, hogy a jövőben ügyfelei mostantól egy Facebookra hasonlító oldal URL-jére mutató QR kódot vésethetnek a sírköveikre, ahol képek, információk, de akár a barátok hozzászólásai, sőt akár a Facebook vagy Twitter üzeneteid is megtekinthetőek.
Durva. Hátborzongató. Ezúton kérem a gyermekemet, hogy a nevemen és a halálozás dátumán kívül max a születési időmet vésesse fel a kőre. Kösz, de én nem kérek akkor, hogy mikor épp azon fáradozok, hogy porrá legyek, akkor vadidegen emberek nézegessenek gyerekkori (vagy bármilyen egyéb) fotókat rólam.
Vagyis ... tulajdonképpen mennyire királyság már, hogy a síron túl is üzenhetek a nagyvilágnak?
A szolgáltatás ára 75$, ha már meglévő sírkőre szeretnénk, akkor ennek duplája, ami magába foglalja a virtuális örökkévalóságot is. Igény szerint urnahelyen is alkalmazható.
Az eddigiek hol lebirkáztak párszáz embert, vagy csak húzták az idegeit az a nyáladzó geekeknek, sőt, nem csak a geekeknek. Végre itt van a legújabb reklám, ami nem szól be senkinek, egyszerűen csak hangulatot teremt, a fogyasztóknak szánják.
Nem, nem véletlenül ismerős a videóban szereplő francia ujjmágus, majdnem egy évvel ezelőtt jelent meg Samsung, akkoriban Galaxy S II-t reklámozó, hasonló stílusú reklámfilmje.
Úgy tűnik, ez legalább tetszik az embereknek, a YouTube visszajelzései alapján az előző verzió 42,332 ember tetszését váltotta ki, míg 567-ben váltott ki ellenséges érzelmeket. Az új generációs videó pedig szintúgy ezen az úton indult el.
El sem hiszem, hogy eltelt egy hét. Az előző adás kezdetén kissé remegő hanggal belevágtunk a podcastkészítés buktatókkal tűzdelt útjába, most pedig itt az újabb adag. Tessék, még forró.
Most a természet vezetett minket új témák, Martina routere pedig az őrület felé. A héthez hasonlóan az adás egy órája is nagyon gyorsan eltelt, viszont hihetetlen mennyiségű témát sorakoztattunk fel. A többszörösen és körkörösen megejtett területek a következők voltak:
Twitter kliensek – te mit használsz asztali kliensnek? Martina nagy bánatára a Seesmic támogatottsága nem a legjobb, elkélne egy jól megírt app, akár még fizetne is érte! Ha már itt tartunk, mi a helyzet mobil fronton?
Martinának, mint rendhez szokott fejlesztőnek feltűnt, hogy mobilon valamiért sokkal gyakrabban frissülnek az alkalmazások. Vajon azért, mert nem írják meg őket rendesen, vagy esetleg felhasználói elvárás lenne a gyakori frissítés?
Körülnéztünk a GMail háza táján, min fejlesztettek a mérnökök?
Drenteller:
Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy exkluzív reprezentációs bankkártya és irattartót ami... (2014.08.29. 18:39)Ellopják az RFID bankkártyák adatait?
![zBOMjjyMDzLfRbql_500[1].jpg](https://m.blog.hu/bi/bit/image/2012/05/zBOMjjyMDzLfRbql_500%5B1%5D.jpg)
![monument-242x300[1].jpg](https://m.blog.hu/bi/bit/image/2012/05/monument-242x300%5B1%5D.jpg)
